Bizonyára sokan ismerik a Globus vagdalthúsait (pl. Magyaros, Tavaszi, Hagyományos, stb.), és kedvelik azokat - jómagam is ezek közé tartoztam. Feltehetően többen is gondoltunk már rá, hogy mi lehet a különbség a sok változat között, mi lehet két löncshúsban más? Nem csak a címke különbözik? A válasz: nem.

A Globus különleges vagdalthús különösen rossz.

Kinyitáskor nem folyik ki zsír - az viszonylag szilárd, sárgás-sárgásbarna állapotban marad a kutyaeledel jellegű löncs oldalán, valamint tetején. A megjelenése hihetetlenül undorító. Az állaga nem túl húsjellegű, közelebb van inkább valamilyen pástétomhoz, azonban a pástétomok üde természetessége sajnos kimarad az ízélményből. Sajátos "párizsi-penészes kenyér-büféből vásárolt idős rántotthúsos szendvics" tengelyen van valahol az íz belőve. Sokkal rosszabb a szaga, de az egészben a legrosszabb talán nem is a szag, vagy annak következménye, a bűzös lehelet, hanem a tudata annak, hogy milyen mértéktelenül büdös volt a löncs, amit megettünk, és az ebből fakadó lelkiismeret-furdalás amit mások iránt érzünk, akik ezt beszívják. 

A termékünk egészen egyszerűen penetráns.

A legrémisztőbbek azonban a felismerhetetlen, gumi-jellegű, rágásbiztos darabkák voltak, ilyenekből több is volt a konzervben.

Remélhetően csak ez a típus ilyen minőségen aluli a Globus vagdaltak közül, mert biztosan rengeteg nagyon boldog löncshúsozásos emlékkel rendelkezik a márkával kapcsolatban sok olvasónk - éppen ezért legközelebb kipróbáljuk a többit is. Ha a többi is ennyire borzasztó lesz, az könnyedén jelentheti azt, hogy már tényleg semmi sem a régi.

Ne tévesszen meg a bejegyzés keserű hangulata: a tesztünk alanya jelenleg a második helyezést birtokolja a versenyben. 180-220 forint körüli árával a drágábbak közé tartozik.