Globusos sorozatunk következő tagja maga A Löncshús - elvileg ez az egyik igazi, régi löncs, a Pork Luncheon Meat.

Minden Globus konzerv dizájnja hasonló, amiből kiemelném az elképesztően meghitt családi jelenetet, mely az összes típus dobozán megtalálható: a gyári munka terhétől megfáradt Édesapa, kockás ingben, enyhe félmosollyal az arcán: a Család boldog. Ma is van vacsora, löncshúsos kenyér vöröshagymával. Anyuka már vidáman teázik (egyébként háziasszony, ill. alkalmi mosónő), a kisfiú boldogan lakmározik a finom sertésvagdaltból. Ma ötöst kapott matematikából, ezért Globust fogyasztanak, méghozzá a legjobbat. Íme e megható portré:

A konzervet kinyitva a szokászos globus-narancssárga zsír nem jelent meg, nem buggyant ki semmi - a hús lényegében zsír nélküli, csak az alján volt némi fehér(!) gépzsír. Szaga kellemes, inkább kacsapecsenye, mint sertés-szűzérme (a nevéből adódóan ilyennek kellene lennie) illata van, de nem túl erős, mondhatni barátságos.

Sajnos el kell szomorítani olvasóinkat: ez sem olyan finom. Igazából nem is rossz, de a legjobb jelző igazából a hangulattalan lenne rá. Rendkívül száraz, semmi meglepetéshús, semmi izgató zselatin, csak a zsemlemorzsába szórt foszfátos vízkőoldó (ez a stabilizátor, tényleg) íz az, ami összesen megjelenik a löncsben. Talán régen tényleg minden jobb volt.

A hústartalom egyébként 51%, melyet feltehetően egy igen idős állat nem túl népszerű testrészeiből készítettek. Jólesik, de mégsem az igazi. Szájszag nem volt, nyilván a rendkívül kevés zsírtól. Egyébként ez nem is vagdalthús, hanem uzsonnahús - meglehet, hogy emiatt van minden.

A löncs ára 190 Ft volt, egyelőre a dobogó harmadik fokán áll, de sajnos nem valószínű, hogy ez sokáig tartana számára.